Az opciós ügylet (röviden: opció) egy határidős gazdasági szerződés, amely az egyik félnek egyoldalú vételi (vagy eladási) jogot biztosít valamely mögöttes termékre (például deviza, értékpapír) vonatkozóan, és ugyanakkor az opció kibocsátójának kötelezettséget teremt a mögöttes termék eladására (vagy megvételére).

Az opció jogosultja szabadon és egyoldalúan dönthet arról, hogy él-e a vételi (vagy eladási) jogával az előre megállapodott áron és határidőben.

• Call (vételi jog)

A vételi opció vételi jogot biztosít jogosultjának (vevőjének), míg az opció kiírója (eladója) kötelezettséget vállal az eladásra.

• Put (eladási jog)

Az eladási opció eladási jogot biztosít jogosultjának (vevőjének), míg az opció kiírója (eladója) kötelezettséget vállal a vételre.

Az opció alapterméke (mögöttes terméke) az az eszköz, amelynek megvételére vagy eladására az opció jogot biztosít.

Az opció lejárata az az időpont amikor, vagy ameddig az opciót le lehet hívni, azaz a joggal élni lehet.

Az opció kötési árfolyama az az árfolyam, amelyen az opció lehívása esetén az alapterméket meg lehet vásárolni, vagy el lehet adni.

Főbb típusai

• Európai

Az európai típusú opció esetében a joggal csak egyetlen időpontban, az opció lejáratakor lehet élni. Az opció lejáratkori értéke megegyezik a jegyzési ár és az alaptermék árának különbségével, vagy nullával.

• Amerikai

Az amerikai típusú opció esetében a joggal az opció lejártáig bármikor lehet élni. Az opció lejáratkori értéke (vagy lehíváskori értéke) megegyezik a jegyzési ár és az alaptermék árának különbségével, vagy nullával. Az amerikai típusú opció értéke, a korábbi lehívás lehetőségének köszönhetően, nagyobb vagy egyenlő az európai típusú opció értékéhez viszonyítva.