A befektetők hosszú pozíciókat (long) hozhatnak létre értékpapírokban, például részvényekben, befektetési alapokban, devizákban, vagy akár származtatott termékekben is. A kereskedő, aki egy értékpapír longolására adja a fejét, arra játszik, hogy az általa birtokolt értékpapír árfolyama felfelé fog mozogni, azaz az áremelkedésből profitálhat. A longosok körében kedvelt az úgynevezett „buy and hold” (vedd és tartsd) stratégia. A „buy and hold” stratégiát követő kereskedők hosszútávon gondolkodnak. Az akár éveken keresztüli tartás megkíméli a befektetőt a piacok folyamatos figyelésétől, a belépés időzítése is kisebb szerepet kap ebben az esetben.

Most, hogy megtárgyaltuk, mit is jelent a hosszú pozíció, csavarjunk rajta egyet! Eddig azt állítottuk, hogy a longolás az értékpapír árfolyamemelkedésére való spekulációt jelenti, azonban ez nem feltétlen van így, az opciók esetében például a long jelentése némileg eltér attól, amit eddig megismertünk. Amikor egy befektető vételi opciót vásárol (call option), akkor valójában nincs eltérés, ugyanúgy az árfolyamok emelkedésére tesz. Amennyiben viszont úgy gondolja, hogy a portfóliójában található eszköz értéke csökkenni fog, úgy köthet rá egy eladási opciót (put option). Ebben az esetben a kereskedő, annak ellenére, hogy a termék esésére fogad az opció megkötésével, továbbra is long-ban marad, mert képes eladni a portfóliójában tartott mögöttes eszközt, hiszen birtokolja azt.

Ezzel pedig térjünk is át a short, avagy rövid pozícióra! A shortos arra fogad, hogy az általa shortolt értékpapír árfolyama csökkenni fog. A rövid pozíciónak két típusa van: fedezett vagy fedezetlen. A fedezetlen pozíció azt jelenti, hogy a kereskedő úgy ad el egy értékpapírt, hogy az nincs a birtokában.

Ez az eljárás több országban is tiltott, például Indiában teljes mértékben tilos ilyen ügyletet kötni, míg az Egyesült Államokban pusztán a részvények ilyesfajta shortolása esik tilalom alá. A fedezett short ellenben úgy néz ki, hogy a befektető egy szerződés keretében kölcsönkéri a shortolni kívánt értékpapírt a brókerétől, majd az így megszerzett eszközt azonnal el is adja, hogy később olcsóbban visszavehesse. 

A kölcsönszerződésnek azonban ára van, kölcsönzési kamatot kell rá fizetni. A fedezett short nyitásánál továbbá rendelkezni kell megfelelő fedezettel (margin) is. A margin az a biztosíték, amit letétbe kell helyeznünk a brókerünknél, hogy ezzel biztosítsuk számára a hitelkockázat fedezetét. Kockázatát tekintve a long és a short pozíció jelentősen eltér egymástól. A long pozíció esetén a nyereségünknek nincs felső határa, hiszen az árfolyamoknak sincs. A veszteségünk ellenben maximum annyi lehet, mint amekkora tőkét befektettünk az adott termékbe. 

A short pozíció ennek pont fordítottja. Az elméleti nyereségünk maximum 100% lehet (itt most nagyvonalúan eltekintünk a többszörös tőkeáttétel lehetőségétől), miközben a veszteségünk elméletileg bármekkora lehet. A gyakorlatban árnyalja a képet, hogy fedezet hiányában a brókerünk fedezetkiegészítési felhívást (margin call) intézhet hozzánk, amelynek nem teljesítése esetén a pozíció likvidálásra kerül. 

A shortosok számára az egyik legnagyobb veszélyt az úgynevezett short squeeze jelenti. Short squeeze-ről akkor beszélünk, amikor egy erőteljesen shortolt eszköz árfolyama emelkedni kezd, majd erre az emelkedésre válaszul egyes befektetők elkezdik felszámolni a short pozíciójukat, azaz elkezdik venni az eszközt, ezzel még tovább tolják felfelé az árfolyamot. 

Ez egy öngerjesztő folyamattá válik, amelynek végére a későn ébredő rövid pozícióban ülő kereskedők óriási veszteségeket szenvedhetnek el. Ennek egyik tankönyvi példája a Volkswagen 2008-as esete, amikor is pár nap alatt a 200 eurós szintről 1000 euróra száguldott a kurzus, majd esett össze ismét. Összességében az látszik, hogy a short pozíció magasabb kockázatot jelent a befektetők számára, mint egy long pozíció.

Végezetül nézzünk egy-egy híres befektetési sztorit, melyek a hosszú vagy rövid pozíciókhoz köthetők! A longosok közül talán az egyik legismertebb figura Warren Buffett, aki a közel nettó 117 milliárd dolláros vagyonával a világ egyik leggazdagabb emberének számít. Buffett a hosszútávon gondolkodó longos mintapéldája, egyik híres mondása az „Our favorite holding period is forever”, azaz „a kedvenc tartási időnk az örökké”. Az egyik legjövedelmezőbb pozíciója a Coca-Cola-ban van, amelyet 1988 óta tart, de az American Expressben lévő részesedése is 1994 óta megvan. 

Manapság a legnagyobb szeletet az Apple jelenti a portfoliójában, ugyanakkor ez egy viszonylag „fiatal befektetés”. Buffett sokáig ódzkodott a technológiai cégektől, végül 2016-ban szánta rá magát, hogy bevásároljon az almás cég részvényeiből. A döntését nem bánta meg, 2016 és 2019 között 35 milliárd dollár értékben vásárolt részvényeket, az így kialakított pozíció ma 177.6 milliárd dollárt ér.

A longosoknál azonban többnyire nagyobb figyelem övezi a shortosokat, akik egy-egy tőzsdei összeomlás során gyorsan nagy pénzekre képesek szert tenni. Sokszor hallani negatív értékítéleteket velük kapcsolatban, felróják nekik, hogy mások kárán nyerészkednek, vagy hogy átkos tevékenységükkel visszafogják a piaci ralikat. Valójában azonban a shortosoknak fontos szerepük van a piac egészséges működése szempontjából, megjelenésükkel képesek csökkenteni az árfolyamok kilengéseit.

A világ egyik legismertebb short sztorija Soros György nevéhez fűződik, hírnevét az angol font elleni 1992-es spekulációja során szerezte. Ehhez kapcsolódóan egy kis történelem: az Európai árfolyam-mechanizmus (ERM) 1979-ben jött létre, célja az európai devizák árfolyamának stabilizálása és a közös európai fizetőeszköz bevezetése volt. Az ERM a résztvevő valuták árfolyamát a német márkához kötötte, amely akkoriban Európa legerősebb és legstabilabb valutája volt. Az ERM egy bizonyos sávon belül bizonyos ingadozásokat engedélyezett, de ha egy valuta elérte a felső vagy alsó határát, az adott ország központi bankjának be kellett avatkoznia a piacba, hogy a sávon belül tartsa az árfolyamot. 

Az Egyesült Királyság kezdetben nem csatlakozott ehhez a rendszerhez, de 1990-ben mégis beadta a derekát. Soros, több más befektetővel együtt úgy vélte, hogy a font német márkához való rögzítése túl magas árfolyamon történt, és a Bank of England hosszútávon nem képes megtámasztani a brit fizetőeszközt, tehát annak értéke rövidesen esni fog. Erre a spekulációra alapozva a Soros által vezetett befektetési alap shortolni kezdte a fontot, vagyis gyakorlatilag márkára váltották a fontban felvett kölcsöneiket. 

Sorosék meglátása rövidesen beigazolódott: 1992-ben az Egyesült Királyság kilépett az ERM rendszerből, a font pedig 15%-ot veszített az értékéből a német márka és 25%-ot a dollár ellenében. Bár előfordul, hogy a font bedőlését közvetlenül Soros shortolásával magyarázzák, valójában a brit fizetőeszköz önmagától is összeomlott volna, hiszen az árfolyam nem volt reális. A folyamatot azonban nyilvánvalóan felgyorsította a nagyszabású spekuláció, melynek következtében Soros György nagyságrendileg egymilliárd dollár hasznot tehetett zsebre.